Hortobágyi Nemzeti Park
Nézd meg a videót!
A Hortobágyi Nemzeti Park
Az emberi kéz alkotta tájon olyan, rendkívül gazdag állat- és növényvilág alakult ki, hogy 1972-ben itt hozták létre hazánkban az első nemzeti parkot. A park egyedülálló életközösségei méltók a védelemre. Ritka növények, rovarok, madarak és más állatok élőhelye a Hortobágy.
A nemzeti parkot az itt található egyedi pusztai élővilág, a rendkívül sok madárfaj és a szikes-pusztai erdő világának megőrzésére szánták.
A Hortobágy felszínét a víz
alakította mai formájára, ma mégsem nevezhetjük vízben gazdagnak ezt a vidéket.
Régen, mielőtt a Tiszát szabályozták, a Hortobágy mocsaras terület volt. A folyószabályozás
után megszűnt a rend szeres áradásokkal járó, bőséges vízellátás. Ez az ártéri erdők,
a mocsaras rétek, tehát a vizes élőhelyek drasztikus csökkenéséhez vezetett, a táj
kiszáradt. A terület legértékesebb része a poroszlói gémtelep, amely Magyarország
és Közép-Európa legnagyobb egyedszámú, vegyes madártelepének ad otthont. Fészkel
itt többek közt szürkegém, nagy- és kiskócsag, üstökösgém, kanalasgém, kárókatona,
bakcsó és még számos madárfaj. A sekélyebb vizű részek nádasaiban nádi énekesmadarak,
nyári ludak, bölömbikák és vörösgémek költenek. A mélyebb, nyílt vizek az úszó-
és bukómadarak számára kedvező helyek a szárcsának, a vöcsöknek és a különféle récéknek.
Amióta betiltották a vízimadarak vadászatát, sok madárfaj lelt itt végleges, egyben
utolsó lehetséges otthonra hazánkban. A kis kárókatona mar csak itt költ Magyarországon.
A madárvilág királya, a réti sas és a hazánkban szintén ritka vidra is él itt. Utóbbi
a világörökség részét adó Hortobágyi Nemzeti Park legértékesebb emlős állata.
